2010. november 2., kedd

Speciális szöveg

Kedves Lucilius!


Barátom! Szállj magadba, gondolkodj el tetteiden, életeden, és ragadj meg minden lehetőséget. Győződj meg róla, hogy úgy igaz, ahogy írom: bizonyos lehetőségeket elragadnak tőlünk, másokat elcsennek, ismét mások meg kicsúsznak a kezünkből.

Ne keseredj el a múlt birtokában levő dolgok miatt. Gondolkozz el rajta, de ne azon elmélkedj, hogy mi lett volna, ha másként történnek az események. Ezen elmerengni csak időpocsékolás, hiszen csak telik az idő és gyötörjük, az őrületbe kergetjük önmagunkat. Ezzel semmit se változtatunk a múlton, hiszen mindez csak képzelődés: képzet képzeteket szül. Élj tehát a jelenben és ne rágódj a múlt elszalasztott lehetőségein. Ami történt, megtörtént. Úgy kellett történnie! Okulj belőle, hogy változtatni tudj sorsodon, hiszen tudnod kell: a múlt a jövő része.

Felelősek vagyunk a saját életünkért. Nézz tehát tükörbe, nézz szembe önmagaddal, mert felelős vagy önmagadért, a saját sorsodért. A nemtörődömség vagy a gyávaság miatt elszalasztott lehetőségeinkért mi magunk vagyunk az oka. Kockázat nélkül viszont nincs lehetőség. Ha megragadod az adódó alkalmat és mégsem úgy történik, ahogy szeretnéd, nem vesztesz azzal semmit, hiszen kihasználtad a lehetőséget. De ha nem ragadod meg az alkalmat, akkor az továbbáll. Ez olyan, mint a halászat: ha kiveted a hálót, fogsz valamit – ha nem is halat, akkor talán csak szemetet, s egy fél pár bakancsot – de ha nem veted ki a hálót, akkor halat fogni sincs lehetőséged, s az aranyhalat pedig kifogja más.

Életünk a lehetőségek tengere. Minden perc, minden óra, minden új nap egy új lehetőség. Halászni kell a lehetőségre, Lucilius! Vállald a felelősséget és a kockázatot önmagadért és ne késlekedj kivetni a hálót. Lehetőséged van másképp élni, használd ki az alkalmat.


Légy résen!