Magyarán

- Szia

- Szejja!

- Estél már révületbe?

- Nem, én csak gödörbe estem. De mi az a révület?

- Egy olyan állapot, amikor nem vagy teljesen magadnál.

- Ja, ilyenben volt sokszor részem. Utoljára is amikor egy buliban..

- Ne, ne olyasmire gondolj, mintha részeg lennél, s azt se tudnád ki vagy, vagy mint amikor beszívsz és röhögve körülnézel, hogy ki kivel van. Nem, nem, ez egy kicsit más.

- Hát akkor?

- Ez egy olyan érzés, amikor látsz, hallasz, érzékelsz, de nem szokványos dolgokat teszel. Mintha kicseréltek volna, mintha az agyad nem lenne a helyén, mintha nem Te irányítanál, mintha átmennél állatba…

- Önkívület?

- Eegen! Na? Estél már révületbe?

- Nem, én csak gödörbe estem.

Fura, de jó

Rég nem írtam. Nem, nem mintha elfelejtettem volna, csak olyan periódusban voltam, olyan dolgok történtek velem, hogy egyszerűen nem volt hozzá kedvem…

Hogy miért? Jó kérdés… Talán majd egyszer megtudom, mire volt jó megízlelni ezeket a megmagyarázhatatlan dolgokat. Hiszen mindennek oka van – ezt szoktam hajtogatni –, akkor ez sem véletlenül történt! Isten útjai (tényleg) kifürkészhetetlenek.

Emberek, arcok, barátok, mosolyok. És a hozzájuk fűződő érzések, kötelékek. Mintha elveszítettem volna az életemből egy olyan részt, ami értékes volt a számomra és féltve őriztem. Fura érzés.

De végül is… jól van így.

Megúsztam a stressz-koszorút, egy-két avagy jó pár fölösleges idegeskedést, ami bajtársaimat érte. Szóval nincs miért sajnálkoznom. Örülnöm kell! Örülök is! Csak vigyáznom kell arra, hogy meg ne őrüljek. :)