Cupido!
El-elmerengek rajtad, amikor a magam csendjében vagyok, egyedül.
Mintha keresnéd ezt a pillanatot, amikor szélviharként felbolygathatod gondolataimat.
Főleg akkor kísértesz emlékeimben, amikor magam körül látlak, s mégsem nézhetek a szemedbe, amikor a közelemben vagy és mégsem vagy oly közel hozzám, hogy el tudnálak érni, amikor hallom a hangod, csak épp nem hozzám szólsz.
Nem tudom, lehet, hogy önző vagyok, vagy túl sok mindenre vágyom… Talán túl sok mindent akarok a saját életemtől? De hát… vágyak és álmok nélkül nem lehet igazán élni!
„Akkor a legelviselhetetlenebb valakinek a hiánya, amikor ott ül melletted és tudod, hogy sohasem lehet a tied.”
Mindig is örültem a találkozásainknak, boldog vagyok, ha látlak, s életemben jó párszor meglátogattál. Meglátogattál? Hm… nem is tudom, hogy nevezhetem-e így, hiszen mindig sietsz, legalább is nem töltesz sok időt nálam. Legtöbbször jössz s mész, tovasuhansz.
Inkább úgy kell fogalmaznom, hogy csak néha-néha láthatlak…
Igaz, hogy sok a dolgod, hiszen rengeteg ember életében megjelensz. De nem tudom megérteni, hogy miért nem tudsz rám több időt szakítani. Néha az az érzésem, hogy mindenkivel kivételezel, csak velem nem. Irigy vagyok vagy türelmetlen?...
Be kell vallanom, elégedetlen vagyok ilyen szempontból – és ez természetes.
Amikor utoljára láttalak bekopogtattál az ablakon, s amint rád figyeltem lebilincseltél a csodaszép mosolyoddal. Öröm töltötte el a szívem, kedves közelséged láttán. De hiába rohantam az ajtó felé, csak a finom kis illatodat hagytad hátra… mintha elvarázsoltak volna. Eltűntél. Én pedig sokáig álltam ott – a küszöbön – némán, szomorúan, messzeségbe révedt tekintettel… Kiábrándultan.
Miért sietsz úgy?
Kérlek... Kérlek, maradj velem! Beszélni akarok veled! Hiszen érzem, hogy bennem élsz, csak abban kérem a segítséged, hogy megosszam ezt az érzést valakivel.
Nem akarlak kisajátítani magamnak, meg szeretnélek osztani valakivel. Ebben segíts, kérlek…
De hol vagy most? Mi van veled?
***
Szeretem, ha rólad szól a zene, mert dalod sokszor a szívemig hatol.
Ilyenkor érzem azt, hogy ajándék vagy – akárcsak a boldogság – és tudom, hogy a legközelebbi látogatásodnál kopogtatás nélkül be fogsz nyitni hozzám.
Rég láttalak…
Hiányzol. Le se tudnám írni mennyire…
Vágyom rád.
Várok rád.
