2011. szeptember 19., hétfő

Pírka




Hogy mire jó egy irka?
Semmire.
Bármire.
Mindenre.
Ahogy a mondás tartja, a szó elszáll, az írás megmarad.
A gondolat megőrzése. Emlék, hogy visszatekinthess egy korábbi énedre, életképedre. Felidézheted önmagad és elképedhetsz vagy elmerenghetsz a saját gondolataidon, de akadhat olyan eset is amikor nem értesz (már) egyet a korábban leírt gondolatoddal és felképelnéd érte magad. De hát, ilyen egy irka. Szeszélyes, mint a tenger.

2011. március 1., kedd

Öleld meg a derekát!



Kedves Cimboráim!


A tánc egy élet, s az élet egy tánc.
Mit is érne az élet tánc nélkül? Talán e nélkül nem is lenne igazi az élet!
A kérdés csak az lenne: miért tűnik jobb programnak egy buli, mint egy táncház?
Hiszen egy diszkó nem olyan hely, ahova táncolni járnak az emberek. Mert a tömeg tombolását nem lehet táncnak nevezni! Monoton ritmus, szabálytalan mozgás, véletlen mozdulatok, kaotikus állapotba kerülés.
A diszkó a „kikapcsolódásról” szól: haverok, buli és piálás! A korszellem diktálta időtöltés! Egy hely a sok közül, ahol elütheted az időt és elköltheted a zsebpénzed.
Mivel gazdagodsz, ha elmész egy ilyen szórakozóhelyre? Talán a kiürült pénztárcád mellett, fáradt másnapossággal. S mire emlékszel? Hogy „milyen jó” buli volt és ki mekkorát hányt?! Hát igen…néha szükség van ezekre a jó kis rosszakra, de a tánc, a táncház nem erről szól!
Miért értelmesebb táncházba járni, mint diszkóba?
Mert sokkal közvetlenebb jellegű, hiszen nem mindegy, hogy egy lány/fiú mellett vagy egy lánnyal/fiúval táncolsz! A tánchoz szükség van a partnerre, hiszen lehetetlen egymásra hangolódni szem és testkontaktus nélkül. Egy olyan hely, ahol egykönnyen kapcsolatot teremthetsz, azaz: nem kell túlkiabálnod a dübörgő zenét, mint a diszkókban. Itt tánc közben is nyugodtan elbeszélgethetsz a pároddal.
A táncház ritmusvilága és mozdulatművészete sokkal élénkebb és dinamikusabb jellegű. Itt csak tanulás útján sajátíthatóak el a mozdulatok, s etikátlan keverni a stílusokat, azaz: nem elég csak érezni a ritmust. Viszont minden táncház táncoktatással kezdődik, tehát lehetőség van a tanulásra, az önképzésre. E mellett közösségi élményben lehet részed, amit az élő zene biztosít.
Ide nem kell kicsípned, kisminkelned magad ahhoz, hogy kiemelkedj a tömegből. Az elismerést csak a tánccal lehet kiérdemelni, minél több táncot ismersz, és minél többet táncolsz, annál nagyobb ember vagy, azaz: a gyakorlat teszi a mestert. Minél hamarabb elkezded, annál könnyebben tudod hasznosítani ezt a gyakorlati tudást később. Ha elsajátítottad a lépéseket, figurákat, akkor nem kell majd a saját lakodalmadon azon sopánkodnod – ha táncra kerül a sor – hogy: bezzeg, ha Te is megtanultál volna néptáncolni!…
Elveszettnek kell tekintenünk minden olyan napot, amelyen nem táncoltunk legalább egyszer – mondja Nietzsche (német filozófus).
Egy táncházi program azért értelmesebb kikapcsolódási lehetőség, mert a hagyományápolás mellett a közösségépítésről és a kapcsolatteremtésről szól: élmény-teli, hasznos és emlékezetes.



Tartsd szem előtt: Te vagy a táncért, nem a tánc érted, s ezt addig használd ki, amíg teheted!


2011. február 1., kedd

Márai margójára


Az őszinteségről

Őszintén élni annyi, mint igaz embernek lenni. Ugyanúgy viszonyulni önmagunkhoz, mint a hozzánk közel állókhoz és felebarátainkhoz. Mert, ha saját magadhoz nem vagy őszinte, akkor nemcsak önmagad csapod be, hanem embertársaidat is. Azt tedd, amit a szíved kíván: mindennemű érzésed és gondolatodat szóvá tenni és megbeszélni a másikkal.

Őszintének lenni annyi, mint beszélni úgy a jó, mint a rossz dolgokról is. Rossz tulajdonságainkat, hibáinkat, tetteinket és tévedéseinket is elismerni és megbeszélni az érintett féllel. Felelősséget vállalni és nem félni az igazságtól: ez az őszinteség.



Arról, hogy nincsenek véletlenek

Minden okkal történik, semmi sem véletlen. Nincs olyan, hogy véletlenül kimondott szó, véletlen mozdulat, véletlen történet és véletlen találkozás. Nem véletlen műve a szerencse, és a balszerencse sem. A megfoganás pillanata, az élet kezdete, s a halál eljövetele sem véletlen. Mert semmi se történik magától, hiszen életünk minden apró részlete meg van írva, s minden e szerint működik. Ez az eleve elrendelés.