2010. november 2., kedd

Speciális szöveg

Kedves Lucilius!


Barátom! Szállj magadba, gondolkodj el tetteiden, életeden, és ragadj meg minden lehetőséget. Győződj meg róla, hogy úgy igaz, ahogy írom: bizonyos lehetőségeket elragadnak tőlünk, másokat elcsennek, ismét mások meg kicsúsznak a kezünkből.

Ne keseredj el a múlt birtokában levő dolgok miatt. Gondolkozz el rajta, de ne azon elmélkedj, hogy mi lett volna, ha másként történnek az események. Ezen elmerengni csak időpocsékolás, hiszen csak telik az idő és gyötörjük, az őrületbe kergetjük önmagunkat. Ezzel semmit se változtatunk a múlton, hiszen mindez csak képzelődés: képzet képzeteket szül. Élj tehát a jelenben és ne rágódj a múlt elszalasztott lehetőségein. Ami történt, megtörtént. Úgy kellett történnie! Okulj belőle, hogy változtatni tudj sorsodon, hiszen tudnod kell: a múlt a jövő része.

Felelősek vagyunk a saját életünkért. Nézz tehát tükörbe, nézz szembe önmagaddal, mert felelős vagy önmagadért, a saját sorsodért. A nemtörődömség vagy a gyávaság miatt elszalasztott lehetőségeinkért mi magunk vagyunk az oka. Kockázat nélkül viszont nincs lehetőség. Ha megragadod az adódó alkalmat és mégsem úgy történik, ahogy szeretnéd, nem vesztesz azzal semmit, hiszen kihasználtad a lehetőséget. De ha nem ragadod meg az alkalmat, akkor az továbbáll. Ez olyan, mint a halászat: ha kiveted a hálót, fogsz valamit – ha nem is halat, akkor talán csak szemetet, s egy fél pár bakancsot – de ha nem veted ki a hálót, akkor halat fogni sincs lehetőséged, s az aranyhalat pedig kifogja más.

Életünk a lehetőségek tengere. Minden perc, minden óra, minden új nap egy új lehetőség. Halászni kell a lehetőségre, Lucilius! Vállald a felelősséget és a kockázatot önmagadért és ne késlekedj kivetni a hálót. Lehetőséged van másképp élni, használd ki az alkalmat.


Légy résen!



2010. október 8., péntek

Egy stoppoló gondolatai



Eljött a hétvége. Haza szeretnék menni, de egy vasam sincs – kiállok hát a város szélére stoppolni. Ez a szituáció nem újdonság a megrögzött stopposok előtt.


Országút. Autók jönnek. Mennek. Hátizsákommal a vállamon stoppolok, tartva a táblát, hogy a sofőrök láthassák hova igyekszem. Megnézem az órát: 13:22.

Zsíjön!…Zsíjön!… Zzsijön!… – süvítnek el mellettem az autók.

5 másodperc pangás – Jó lenne, ha még időben hazaérnék. Rengeteg dolgom van… - aztán újra feltűnik néhány autó az útszakaszon. Egyre közelebb és közelebb kerülnek a gépkocsik, aztán meg… tovaszáguldanak.

Ahogy utánuk nézek, eszembe jut egy dalrészlet Republictól: „Vigyetek el engem is! Ne hagyjatok, ne hagyjatok itt!”. Az út szélén ezt kezdem dúdolgatni, énekelni, s a lábammal kezdem járni a ritmust.

Két kamion és azok háta mögött újabb sor autó közeledik. Na, hadd lám ki lesz olyan bátor, hogy hazavisz? Vészesen közeledik felém az autókaraván.

Ejha – két kamion!... Veszek egy nagy levegőt, hogy ellenálljak a.Zzsss!!! Zzsss!!! – kamionok után keletkezett szélnek és pornak. Aztán meg Zs-Zs-Zs-Zsíjön!... – száguldanak tovább a gépkocsik. Áh, úgyse mertek hazavinni! Gyengék vagytok!...

Egy-egy sofőr nem lát a szemétől, annyira kijön az út szélére, hogy majdnem elgázol. Mintha észre se venné, hogy ott állok ! Ez úgy jön ki, hogy még én vagyok a hülye, hogy stoppolok! Az rendben van, hogy meg sem állsz, de már éppen ne üss el a nyugati autóddal! Sajnos nem tudom hozzátenni, hogy gyerekeim vannak – s még kéne élnem pár évtizedet – mert még nincsenek, de hát, na. Szeretnék!

13:24. Vigyetek el – éneklem – engem is! Ne hagyjatok… ne hagyjatok… ne hagyjatok itt! Zsíjön! Zsíjön! – egy se áll meg. Mindenki csak hajt…

Ránézek a táblára, leellenőrizve, hogy olvashatóak-e a betűk, s hát épp fordítva tartom! Francba! A betűk fejjel lefele! Én, barom! Gyorsan megfordítom. Vajon mit gondolnak azok a sofőrök, akik eddig elhúztak mellettem? Azon nevetek, hogy milyen jót nevethettek a szórakozottságomon. Fokozott jókedvvel újra kitartom a táblát – Most már jól tartom.

Szép sorban jönnek az autók – mint a libák. Aztán meg elhúznak – mint a vadlibák.

Van olyan sofőr, aki jobb kezével a „bordra” mutat, ami annyit tesz: „csak ide, csak a közelbe megyek”. Ezt a mozdulatot akár úgy is értelmezhetnénk: Ilyet vegyél! Ez a jó autó! Vagy talán úgy, hogy: Hehe, nézd csak, nekem van autóm! – Te aztán cseszheted ott az út szélén! Ezzel viszont nincs baj. Vannak olyan sofőrök, akik más gesztust használnak: kiröhögnek vagy beintenek. Uram, kérlek, ne ródd fel nekik bűnül, hiszen nem tudják, mit cselekszenek…

13:27. Vajon hazaérek fél 3-ra?Persze! Hiszen már rég meg van írva, hogy ki visz haza! Nyugtatom magam, hogy ne essek kétségbe.

Kitartóan tartom a táblát, s járom a ritmust: Vigyetek el! Engem is!...

Egyszer csak lelassít és megáll előttem egy ismerős autó.

- Netán Szovátára szeretnél menni? – szól ki a sofőr napszemüvegben.

Nézem, hogy ki lehet a földi, aki ilyet mer kérdezni, s felismerem a szovátai jegyzőt.

- Naná, hogy igen! – mondom.

- Akkor meg mire vársz? Pattanj be gyorsan!

***

Micsoda mázlim van...

2010. augusztus 5., csütörtök

Ébred a mester

Reggel van.

Csend és nyugalom uralkodik a medencék légterében.

A törzsvendégek – az ismerős arcok – frissítő fürdőt vesznek a reggeli előtt. Csak a pillanatnak élve, szó nélkül, ünnepélyes hangulatban ringatóznak a vízen. E kora hajnali órákban nyugodtan és kényelmesen úszkálhatnak a medencékben, hiszen kevesen vannak, s nem kell attól tartaniuk, hogy egymást zavarhatják (most biztosan jól érzik maguk)...

Bizony, korán van még. Zsibong még a testem az álmosságtól, s még az alvás melegét is érzem bőrömön.

Reggel van, kedvesen ébredező, csendes kis reggel.


No, ideje dolgozni.

2010. július 26., hétfő

Buzdító önvád

Én, barom! Álmodozó, buta kis kobold.
Hol jár az eszem?

Térj észhez, te állat!

Hogy is gondolhat az ember olyant, ami soha nem fog megtörténni?...

Áh, hagyd csak!

Hagyd gondolkozni, merengeni, képzelődni, álmodozni önmagad!

Cimbi! Álmok nélkül nem élet az élet. Csak tedd valóssá!Próbáld meg!


2010. július 4., vasárnap

Boldogság, hol jársz?...

Cupido!


El-elmerengek rajtad, amikor a magam csendjében vagyok, egyedül.

Mintha keresnéd ezt a pillanatot, amikor szélviharként felbolygathatod gondolataimat.

Főleg akkor kísértesz emlékeimben, amikor magam körül látlak, s mégsem nézhetek a szemedbe, amikor a közelemben vagy és mégsem vagy oly közel hozzám, hogy el tudnálak érni, amikor hallom a hangod, csak épp nem hozzám szólsz.

Nem tudom, lehet, hogy önző vagyok, vagy túl sok mindenre vágyom… Talán túl sok mindent akarok a saját életemtől? De hát… vágyak és álmok nélkül nem lehet igazán élni!

„Akkor a legelviselhetetlenebb valakinek a hiánya, amikor ott ül melletted és tudod, hogy sohasem lehet a tied.”

Mindig is örültem a találkozásainknak, boldog vagyok, ha látlak, s életemben jó párszor meglátogattál. Meglátogattál? Hm… nem is tudom, hogy nevezhetem-e így, hiszen mindig sietsz, legalább is nem töltesz sok időt nálam. Legtöbbször jössz s mész, tovasuhansz.

Inkább úgy kell fogalmaznom, hogy csak néha-néha láthatlak…

Igaz, hogy sok a dolgod, hiszen rengeteg ember életében megjelensz. De nem tudom megérteni, hogy miért nem tudsz rám több időt szakítani. Néha az az érzésem, hogy mindenkivel kivételezel, csak velem nem. Irigy vagyok vagy türelmetlen?...

Be kell vallanom, elégedetlen vagyok ilyen szempontból – és ez természetes.

Amikor utoljára láttalak bekopogtattál az ablakon, s amint rád figyeltem lebilincseltél a csodaszép mosolyoddal. Öröm töltötte el a szívem, kedves közelséged láttán. De hiába rohantam az ajtó felé, csak a finom kis illatodat hagytad hátra… mintha elvarázsoltak volna. Eltűntél. Én pedig sokáig álltam ott – a küszöbön – némán, szomorúan, messzeségbe révedt tekintettel… Kiábrándultan.

Miért sietsz úgy?

Kérlek... Kérlek, maradj velem! Beszélni akarok veled! Hiszen érzem, hogy bennem élsz, csak abban kérem a segítséged, hogy megosszam ezt az érzést valakivel.

Nem akarlak kisajátítani magamnak, meg szeretnélek osztani valakivel. Ebben segíts, kérlek…

De hol vagy most? Mi van veled?

***

Szeretem, ha rólad szól a zene, mert dalod sokszor a szívemig hatol.

Ilyenkor érzem azt, hogy ajándék vagy – akárcsak a boldogság – és tudom, hogy a legközelebbi látogatásodnál kopogtatás nélkül be fogsz nyitni hozzám.

Rég láttalak…

Hiányzol. Le se tudnám írni mennyire…

Vágyom rád.

Várok rád.

2010. május 27., csütörtök

Felolvasóklub

Úgy élj, hogy ha végigpörög előtted életed filmje, érdemes legyen azt végignézni!
Bezony.
Ebben az egy mondatban minden benne van, ami az életről szól!

Ma délután csak lajhárkodtam, míg el nem hívtak a könyvtárba, egy jó kis közösségépítő olvasgatásra.
Ejj, cimborák! Ez mindent megért! :)

A könyvtárról tudni kell, hogy ki’aszott jó hely a kapcsolatépítésre. De csak akkor, ha nem egyedül mész, hanem társasággal. Egyedül, csak magadban olvashatsz, hiszen hangosan már gáz. Tehát, ha „olvashatnék”-od támad és nincs otthon a keresett könyv, akkor hívd fel a haverokat, s nyomás rögtön könyvtárazni!
A könyvtársnő pedig annyira figyelmes, hogy amint megérkeztetek, rögtön elétek siet, csak hogy a kedvetekben járjon, sőt! Annyira kedélyes, hogy a keresett könyvet tárcán hozza ki nektek! Aztán pedig kezdődhet az olvasgatás.

De tudjátok, hogy van: egy könyv nem könyv…
A felolvasás lényege, az együttlét és a beszélgetés: az olvasottak megvitatása, kommentálása. Hiszen az számít a legjobb szórakozásnak, ha az elbaltázott részletek kerülnek felidézésre, s a szavak, mondatok kifordításával a felolvasóklub nevetőklubbá válik.

Na de a felolvasást sem kell túlzásba vinni, hiszen tudjátok, hogy van: aki hobby szinten könyvtárazik, az már alkoholista!

2010. április 19., hétfő

Mese a csapatmunkáról


Eszegyr vlot, hol nem vlot, vlot eygezsr ngéy ebmer. Név szrient: MNDEINKI, VLAKAI, BRKÁI és SNKEI.
Egy sézp npoan sltazók MENKINDINEK, hgoy aadkt egy fntoos mkuna, aimt srgőüsen meg klel cálnsini. MDENINKI btoizs vlot bnene, hgoy VAKALI msináegclja. BKÁRI mgtehetete vnola, vniszot SKENI sem cáltsina meg. VKALAI nyoagn fühöelddött eiatmt, mveil ez MNDEINKI dlgoa ltet vlnoa. MNDEINKI úgy gdolonta, hgoy BRKÁI minálhegcsatná, és SNKEI nem vtete ézrse, hgoy MINKNDEI küleri a máunkt. Vgüél VKALAI ltet az, aikt MDENKINI oolkt, aiémrt SNKEI nem csáltina meg azt, aimt BRKÁI mhetetegtet vnola.