"Vár ránk a hajnal, vár ránk az Út!
Várnak ránk a hegyeken túl
Vár ránk egy Új Föld, vár ránk az Ég
Otthonról, indulj hazafelé!"
Egy vadonatúj év kezdődött el...
Nem tudhatom pontosan, hogy mit hoz a 2010-es esztendő, csak sejthetem, de ez nem azt jelenti hogy sejtelmeim be is fognak következni.
S milyen jó, hogy nem tudom mi fog történni, nem láthatok tisztán bármit a jövővel kapcsolatosan...
Hiszen ha tudnám hogyan alakul az életem, annak nem biztos, hogy örülnék, nem biztos hogy nyugodtabb lennék, mert nehezen tudnék hinni a jóslatnak. Mert ha biztosra venném azt, hogy mit hoz a Sors kételyek vagy félelmek közt élve aggodalom lenne úrrá rajtam, talán meg is őrülnék...
Ezért tehát hálát adhatok Istennek, hogy a sűrű ködben nem láthatok messze, hiszen bizalommal és reménnyel, hittel és nyugalommal az Úrra, a Mindenhatóra hagyatkozhatom. Hiszem, hogy terve van velem, egy célja, amit csak általam tud elérni!
Aminek történnie és változnia kell, az biztosan bekövetkezik, mert az Úr előre megírta már a Nagy Könyvbe, az elől nincs menekvés, nincs kiút, csak késleltetés. Nem aggódom a holnap felől, hiszen minden napnak megvan a maga baja.
De tudom, hogy vándorként élve a Földön, küldetésben vagyok!
S bár általában a vitorláshajómat, mint egy lélekvesztőt csak sodorja, sodorja a Sors szele a Jelen viharos tengerén, s biztosító kötélként csak egy hajszálba kapaszkodhatom, de az soha el nem szakadhat...
...viszont most szélcsend van.
Vészjósló, vihar előtti csend honol az Élet Vizén.
E Kikötő nem elég biztonságos, e révben nem maradhatok, újat kell keresnem, új útra kell indulnom, a Viharban.
De Istenben bízva reménykedem abban, hogy e egy Új Élet vár reám. Vitorlát bontok, s kihasználom a Vihar erejét, hogy minél előbb, megtaláljam az Új Világot, bár a Térkép elveszett...
"Álmodtad az éjjel, érzed: menni kell!
Mi lesz veled? Senki nem felel...
Arcodon egy álarc, szíveden még kő,
Megszólít egy hang: ím eljött az idő! "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a véleményed?