Mi volt az az összetartó erő, ami közösséggé formált bennünket?
A válasz egyszerű: a szabad élet iránti kedv, a szabadság, a közös piálások, szeszelések, a sok hülyeség és őrültség, amit főleg a barátság tartott egységben.
Bizony-bizony, nemrégiben jöttünk rá, mennyire hiányoznak azok a Harmat-cseppes napok, a közös kirándulások.
Több külföldi meghívásban részesülhettünk, melyeknek szívesen eleget is tettünk, hiszen a táncfellépések mellett többnapos nyaralásról szólt.
Mint minden fiatalnak, a kikapcsolódás volt a legfontosabb számunkra, idegen városokban felszabadulhattunk, hiszen inkognitóban voltunk. Tudtuk azt, bármilyen hülyeséget teszünk, nem kell szégyenkeznünk miatta, hiszen nem ismerhet fel senki, s a hírünk nem juthat haza hamarabb, mint mi, biztosak voltunk abban, hogy ezekről a dolgokról csak mi tudhatunk.
E közös utazások, az autóbuszban való éneklések, közös kajálások, gyakorlások, táncfellépések, tréfálkozások, a balatoni láz, az üres Nestea-palackba vizelés, az éjszakai kiruccanások, városnézések, a sok parasztkodás, a feltűnési viszketettség, az e miatti sok vita, majd a poharak melletti vidám kis békeszerződések, elbeszélgetések.
Ugyanakkor az idegen városban való bulik/partik, ismerkedések, csajozgatások (a lányoknak persze pasizgatások), strandolások, a zenére való vizi-fitness-tánc, a vizibiciklizések, strandfoci, hajókirándulások, az aqua-parkban marhulások, mezítláb rohanások, csoportképre pózolgatások, estétől reggelig való táncolások, táncházak és bolgár-lengyel-magyar-székely mulatozások, s az egészséges borozgatások, koccintgatások, stb. tartottak össze bennünket.
Igen, így teljes volt az összhang, a harmónia.
Sosem unatkoztunk, hiszen mindig előkerült valami lökött ötlet, mindig jól szórakoztunk.
Tehát mi sem voltunk szentek, de ha a hülyeség fájt volna, ordíthattsoport, hobbie, jókedv, kirándulás, mulatság, néptánc, szovátai néptánccsoport, szórakozás, életunk volna. Eeejj, mennyit nevettünk! Soha el nem lehet ezt felejteni...
Ma már csak nosztalgiázhatunk e közösségépítő nyaralásokról… Kedvet hozzá az ad, hogy nemcsak önmagunkat, hanem embertársainkat is jókedvre deríthetjük, ha mesélhetünk róla.
Zene egy élet volt ez!
Bizony-bizony, nemrégiben jöttünk rá, mennyire hiányoznak azok a Harmat-cseppes napok, a közös kirándulások.
Több külföldi meghívásban részesülhettünk, melyeknek szívesen eleget is tettünk, hiszen a táncfellépések mellett többnapos nyaralásról szólt.
Mint minden fiatalnak, a kikapcsolódás volt a legfontosabb számunkra, idegen városokban felszabadulhattunk, hiszen inkognitóban voltunk. Tudtuk azt, bármilyen hülyeséget teszünk, nem kell szégyenkeznünk miatta, hiszen nem ismerhet fel senki, s a hírünk nem juthat haza hamarabb, mint mi, biztosak voltunk abban, hogy ezekről a dolgokról csak mi tudhatunk.
E közös utazások, az autóbuszban való éneklések, közös kajálások, gyakorlások, táncfellépések, tréfálkozások, a balatoni láz, az üres Nestea-palackba vizelés, az éjszakai kiruccanások, városnézések, a sok parasztkodás, a feltűnési viszketettség, az e miatti sok vita, majd a poharak melletti vidám kis békeszerződések, elbeszélgetések.Ugyanakkor az idegen városban való bulik/partik, ismerkedések, csajozgatások (a lányoknak persze pasizgatások), strandolások, a zenére való vizi-fitness-tánc, a vizibiciklizések, strandfoci, hajókirándulások, az aqua-parkban marhulások, mezítláb rohanások, csoportképre pózolgatások, estétől reggelig való táncolások, táncházak és bolgár-lengyel-magyar-székely mulatozások, s az egészséges borozgatások, koccintgatások, stb. tartottak össze bennünket.
Igen, így teljes volt az összhang, a harmónia. Sosem unatkoztunk, hiszen mindig előkerült valami lökött ötlet, mindig jól szórakoztunk.
Tehát mi sem voltunk szentek, de ha a hülyeség fájt volna, ordíthattsoport, hobbie, jókedv, kirándulás, mulatság, néptánc, szovátai néptánccsoport, szórakozás, életunk volna. Eeejj, mennyit nevettünk! Soha el nem lehet ezt felejteni...
Ma már csak nosztalgiázhatunk e közösségépítő nyaralásokról… Kedvet hozzá az ad, hogy nemcsak önmagunkat, hanem embertársainkat is jókedvre deríthetjük, ha mesélhetünk róla.
Zene egy élet volt ez!
